Egyszer volt... az ember 1. évad XIV. Lajos Nagy Százada 1979

1680: Párizsnak négyszázötvenezer lakosa van, Bastille, Louvre palota és nyugat felé mindenütt mezőgazdasági vidékek. A király egyedül kormányoz: ez az abszolút monarchia. Ügyes diplomáciája gazdaggá teszi az országot, hadserege dicsőségessé. A Nindinge vidéke, Franciaország helyzetét szilárdítja meg, a Napkirály dicsősége tetőpontjára jutott. 1680: Versailles-ban az építkezés a végéhez ér. A király nem felejtette el, hogy 20 évvel korábban milyen szegénynek érezte magát, amikor akkori pénzügyminisztere kastélyában vendégeskedett, akkor megfogadta, hogy királyhoz méltó kastélyt épített. Versailles 1611-ig XIII. Lajos kis vadászháza volt, ahová a király szívesen vonult vissza, 6 évvel később már rá sem lehetett ismerni Le Vau készíti el a terveket. Le Brun a festő, a díszítés minden részletével törődik, Le Nötre tervezi a parkot.A Napkirály 1680-ban még a Louvre-ban lakik, körülötte nagy tömeg amelyet nem szeret. 1682. május 6-án elkezdődik a költözködés a Louvreból a frissen elkészült Versailles-ba. Az udvar, a miniszterek a több ezer tisztviselő, hivatalnok már hozzászoktak, hogy kövessék őfelségét, amint egyik kastélyból a másikba költözik. Versillében majd más lesz, Lajos sohasem felejtette el milyen megaláztatások érték a frontmozgalmak idején és milyen veszélyben forgott akkor a monarchia, követelni fogja, hogy udvaroncai legyenek állandóan ott, háromezren szüntelenül keressék az ő felséges kegyeit. A nyüzsgő élet, a sok művész és tudós révén Franciaország azt a szerepet játssza, amit annak idején Athén vagy Róma, mert a király személyének dicsőítésére tülekednek az emberek Versailles-ba. A francia klasszicizmusnak óriási szerencséje, hogy rendkívüli tehetségeket tudott összegyűjteni: Descartes, Pascal, Molière nyitott utat, majd következett La Fontaine, Golauie, La Briere, Madame de Seville, Bassucie és Rassi. A Nap XIV. Lajos jelképe, tehát a Napisten mítosza és az Olümposz istenei, akik a Versailles képek témái lesznek. “XIV. Lajos a győzedelmes, XIV. Lajos az Olümposzon uralkodik, tehát isteni akaratból való király” – dicsőítik dalnokai és udvaroncai. A király az átalakuló világtól elzártan él. 1683-ban Sobieski János lengyel király, Franciaország szövetségese megveri Bécs alatt a törököket, Franciaország szövetségeseit a törököket, akik lekötötték Ausztria császárának a seregét és ez a sereg most jelentősen megerősödik. Ugyanebben az évben meghal a királyné Mária Terézia és Colbert, a baj csak az, hogy helyükre Madame de Maintenon és Louvaire kerül. A király feleségül veszi Madame de Maintenont, akinek csak a kegyeskedés és a politika a szenvedélye, mindenki meglepetésére Lajos enged vallási fanatizmusának és visszavonja a nantes-i ediktumot, a protestánsok szabad vallásgyakorlását. A következmény: a hugenották százezrével menekülnek külföldre, köztük igen sok derék és vagyonos ember, meggyengült Franciaország és megerősödött ellenség, a türelmetlenség mérlege szomorú. XIV. Lajos kijelenti: “az alattvalók nyugalmát az engedelmesség jelenti, kisebb bajt jelent a népnek, hogy eltűrje minthogy ellenőrizze a királyok kormányzását még ha az rossz is, a király bírája egyedül az Isten.” 1693: a király sorozatos ügyetlen tettei Hollandiába hatalomra segítik, nagy ellenfelét Orániai Vilmost és rövid idő alatt ellene szövetkezik egész Európa. Néhány kegyetlen tél és a nyomor borzalmas lesz. A király kimerült csapatai csatangolnak az országban, amely már nem tudja táplálni őket. Néhány hónap alatt a lakosság egytizede elpusztul. A század végén rövid fegyvernyugvás következik, majd a spanyol örökösödési háborúval kiújulnak a harcok. A király mindenkivel összeveszett, bezárkózik a palotába és hiú hatalmi álmaiba menekül, ám a körülmények úgy fordultak, hogy aki valaha Napkirály volt mégse érjen olyan szomorú véget. 1711-ben Anglia attól tartva, hogy Ausztria túl erős lesz, ha megszerzi Spanyolországot kilép a franciaellenes koalícióból 1712-ben a franciák váratlanul győzelmet aratnak. 1715. szeptember 1-én, 72 évnyi kormányzás után, amelyből 52 évig abszolút uralkodó volt, XIV. Lajos meghal. Az ország a zsarnok halála után megkönnyebbül, a nép már régen nem rajong érte úgy, ahogy fiatalon trónra lépett, Lajos pedig egynek érezte magát Franciaországgal, a nehéz helyzetet is méltósággal viselte, de kapzsisága, dicsőségvágya elzárta a valóságtól. A nép nyomora, a megerősödő Poroszország, Anglia ügyeskedés, hogy Spanyolország ne egyesülhessen Ausztriával sem Franciaországgal, oda vezetett, hogy a franciák megnyitották az angolok előtt Kanada és egész Észak-Amerika kapuját és ezt Anglia ki is használta. A francia klasszicizmus hatása azonban megmaradt; Európa francia módra akar építkezni, mind francia mintára épült. Az abszolút hatalmak eltűnnek és következik a felvilágosult ész, a tudomány, a szabadság kora, ennek előfutára volt már Rassi Pascal, Descartes és a tudomány nagy alakjai közül Spinoza, Leibniz és Newton